Változnak az idők és változnak az igények. Nemrég arra ébredtem, hogy nagyobbik gyermekem betöltötte azt az életkort, amikor a közlekedés már nem csak biciklin érdekli. Nem csak játékból és szórakozásból szeretne eljutni A pontból B pontba, hanem kötelességtudatból. Nos, amikor elérkezett ez a nap és egyértelművé vált a kinyilatkoztatás miszerint„JOGSIT SZERETNÉK”, elkezdtünk érdeklődni a lehetőségekről.

Mint minden - hasonló cipőben járó – szülő számára, így számomra is az első és legfontosabb szempont került előtérbe a különböző ajánlatok összehasonlításánál: mennyibe is fog ez nekem kerülni…? A másik szempont az oktatás időszükséglete volt: legyen a lehető léegrövidebb. Osztottunk, szoroztunk és kiválasztottuk az ajánlatok alapján „legjobbnak” mondhatót, azaz a legolcsóbbat. Szerencsénk is volt, hiszen a befizetés és adminisztráció után két nappal már indult is a tanfolyam és az időtartamát egy-másfél hónapban jelölték meg.

Az első arculütés azonban ekkor ért minket. Az elméleti tanfolyam egy - finoman fogalmazva is – lepusztult, fészerből vagy garázsból átalakított, pozdorjafalú „oktató termben” kezdődött, ahol a tanulók kínai varrodára emlékeztető padsorokban összezsúfolva hallgatták az igét. A helységben egy sárguló, öregecske számítógép - ami talán adminisztrációs célokat szolgált -, pár – a hetvenes évekből visszamaradt – gépjármű szerkezeti részeit bemutató makett, és egy pislákoló írásvetítő képviselte az oktatási technológiát. Nagyjából már értettük, hogy a beiratkozáskor miért javasolta az iskola tulajdonosa az – egyébként nem kötelező – elektronikus oktató CD megvásárlását, melynek ára természetesen nem szerepelt az oktatás előzetesen megadott árában.

Ilyen körülmények – az „iskola” gyorsan lezavart elméleti tanfolyama – mellett fiam, akit nyílván hajtott a jogsi mielőbbi megszerzésének vágya, elsőre levizsgázott a tárgyból. Annak ellenére, hogy ennek a dicsőségnek leginkább a megvásárolt CD és az otthoni gyakorlás volt az oka és egyáltalán nem az iskola által tartott „mesterkurzus” maradtunk és - más tanulók bevárása után - elkezdtük a „Járműkezelési képzést”. Itt ért minket a következő sokk, no nem annyira a felkínált, halódó állapotú oktatójármű miatt, sokkal inkább az „oktatás” egyszerűsége váltott ki bennünk elképedést. Az történt ugyanis, hogy az oktató nemes egyszerűséggel így kezdte a képzést: „Látott már ilyen járművet, nem? ……… Akkor használja. Arra menjen, mint amerre a többi…”. De még ez sem lehetett elég tragikus, mert az előírt Járműkezelési (rutin) órákat kedves oktatónk csupa emberbaráti szeretettől vezérelve jócskán megtoldotta pótórákkal.

Ezekről azt kell tudni, hogy a mai oktatási szemlélet szerint nincs ember, akinek elég lenne az alapképzés, mindig mindenkinek pótórát KELL vennie és még egy fontos információ: a pótóra dupla annyiba kerül, mint a meghirdetett „akciós” képzési óradíj. Így hát az olcsónak induló jogsi lassan átlagos árúba – később a legdrágábba – ment át. Valószínűleg a vizsgabiztos jó kedvének – szerintem meg a pótórák befizetett pótdíjának – köszönhetően fiam ezt a vizsgát is elsőre hozta, de ekkor már két hónapja tartott az oktatás. Mivel már ennyi idő eltelt és a gyakorlati (forgalmi) vizsga ill. az egészségügyi (elsősegélynyújtó) tanfolyam és vizsga sehol nem volt, kértem az oktatót, gyorsítsunk az eseményeken. Készségesnek mutatkozva vállalta, hogy vizsgára viszi a gyereket két héten belül. A vizsga meg is történt, csak a fiam nem ment át.

Érdeklődésemre, mi, hogy történt kaptam a klasszikus választ: pótórákra lenne szükség… Megfelelő pótórák pótdíjainak befizetése, elvégzése és a tanfolyam megkezdése után három és fél hónappal már le is vizsgáztunk forgalomból. De még nem volt elsősegélynyújtó vizsgánk, ami a jogosítvány kiadásának feltétele. Érdeklődésünkre „oktatónk” közölte: a legközelebbi oktatás egy hónap múlva van, de utána már a gyereknek kell vizsgára jelentkezni a területileg illetékes Vöröskereszt irodájába. Mondanom se kell ezt már nem vártuk meg. Inkább magunk kerestünk olyan helyet ahol elvégezték az oktatást és vizsgára jelentették a fiamat. Ezután már hamarosan lett jogosítványunk. Mindez csak négy hónapba és a közölt képzési díj duplájába került.
Ezek után nagyon elgondolkodtam a történteken. Biztos lehet ezt jobban csinálni!!! Miért ne lehetne ezt sokkal jobban csinálni…??? Biztos vannak, akik értékelik a rendezettséget, az odafigyelést, az előre megállapított és leszerződött díjakat, a MINŐSÉGI környezetet és szolgáltatást!

Családunk 1955 óta foglalkozik gépjárművekkel, 1991 óta hivatalos és megbecsült SEAT márkakereskedés. 2009 január 1 óta már autós-motoros iskola is. Klimatizált és teljesen felszerelt oktatótermünkben kényelmes és modern körülmények között, alapos és barátságos oktatók segítségével végezzük kis csoportos autós-motoros elméleti-gyakorlati oktatásainkat. Kifogástalan állapotú oktatóautóinkat javítóműhelyünk folyamatosan felügyeli. Képzési díjainkat szerződésben rögzítjük, a képzések időtartama behatárolt, kiszámítható, rugalmas. Minőségi szolgáltatás elérhető áron.

Megbízhatóság és Lendület. Szabó Autójavító Autó- Motoros Iskola.
Tel. és Fax: 06-1-4072202, 06-1-4072600

Csak bátran:

Szabó Csaba
tulajdonos
ügyvezető

 

Szabó Autós-Motoros Iskola
1165 Budapest, Újszász út 45/B
SEAT Bemutatóterem: 06-1/407-2202